Írtam már villamosról és drótkötélpályáról, amelyek hosszabb-rövidebb ideje
(évtizedek óta illetve néhány hete) alternatívái a luxemburgi tömegközlekedés
javításának.
2018-ra azonban beelőzhet a sikló, ugyanis a Kereskedelmi Kamara elnöke
éppen ma nyilatkozta, hogy a villamos még egy 5 éves út eredménye lehet. A
közlekedési miniszter viszont heteken belül be kívánja nyújtani a parlamentnek
a sikló tervét.
Az ötlet, amely nem először merül fel, egyébként egyáltalán nem az ördögtől
való, nagyon is reális és ésszerű. A (korábban már Piros-hídként is
aposztrofált) Charlotte-híd lábánál kialakítandó vasútállomást kötné össze a
Kirchberggel, ahova naponta ezrével zúdulnak az uniós intézmények dolgozói. Közülük
sokan érkeznek vonattal (főleg az ingázó franciák és belgák), akik ma a
főpályaudvaron kénytelenek átszállni. Innen busszal mennek a munkahelyükre,
keresztülszelve a forgalmas, dugókkal teli belvárost – mondhatni tesznek egy
jókora kitérőt.
Kíváncsian várom a terveket, mert a sikló nem csak meredek (az legyen is,
hiszen az a természete), de hosszú is. Szemben a Budavári siklóval ez nem
túrista látványosságnak készül, így igen hosszú szerelvényeket kíván az óriási
tömegek mozgatására, mivel a működési elvénél fogva ugyebár csak két vonatból
állhat.
Azért én drukkolok: hajrá villamos, hajrá drótkötélpálya, hajrá sikló,
együtt talán könnyebben harcoltok a busz hegemóniája ellen!
Kitartó olvasóimnak pedig üzenem, hogy egy esetleges metró, vagy lóvasút „kitérőt”
követően írok én még az autóbusz alkonyáról. Maradjanak velem!
No comments:
Post a Comment