Az egyesült Európa

Az Európai Szén- és Acélközösséget, más nevét a Montánuniót,  6 ország alapította 1951-ben. Az alapítók között található a kicsiny Luxemburg, amelyne szülöttje a szervezet életre hívója, Robert Schumann. Noha a szervezet 1952-től 2002-ig működött, a Római Szerződés 1957-ben létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), amelyet 1992-ben az Európai Unió váltott fel. A Montánuniót megalakító Párizsi szerződés nem határozta meg a szervezet székhelyét, azt az alapítókra bízta. Szóba is jött néhány lehetséges helyszín, de végül Joseph Bech luxemburgi miniszterelnök javaslatára az ideiglenes központ a nagyhercegség fővárosa lett.

AZ EU jelenleg 3 központtal rendelkezik, ezek Brüsszel, Luxembourg és Strasbourg (az Európai Központi Bank Frankfurtban található). Az intézmények közül Luxembourg ad otthont a Bizottság és az Európai Parlament egyes részlegeinek, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Bíróságnak és az Európai Befektetési Banknak. Az itt dolgozó eurokraták száma meghaladja a 12000-et, amihez járul még az Európai Iskola 600 fős személyzete és tantestülete.

Az Európai Bizottság működése a tagországok kormányaihoz hasonlítható. Ez az EU döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerve. Ők indítanak kötelezességszegési eljárást az egyes tagországok ellen, amennyiben szükségesnek találják. Az Európai Bíróság az uniós jog értelmezésével foglalkozik, ezáltal pedig gondoskodik arról, hogy azt valamennyi uniós tagállamban azonos módon alkalmazzák. Emellett az uniós kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat is rendezi. Magánszemélyek, valamint vállalkozások és más szervezetek szintén fordulhatnak a Bírósághoz, ha véleményük szerint valamelyik uniós intézmény megsértette a jogaikat.

Az Európai Unió Bíróságán 2013-ban 701 ítélet született, ebből 26 magyar ügyet zártak le.

Georges Bingen a Bizottság luxembourgi képviseletének vezetője. Tegnap 170 fős közönség előtt érdekes előadáson foglalta össze az uniós intézmények működését. A Bíróság munkájának érzékeltetésére példát is hozott fel. Elmondta, hogy 2012-ben Magyarország – többek között – megsértette az uniós jogot, amikor a bírákat más elbánásban részesítve, azokat korai nyugdíjazásra kötelezte.

Az előadás végén a hallgatóság soraiból megkérdezték, hogy az EU kizárhatja-e valamely tagállamát. Bingen erre ismét Magyarországot hozta fel példának a demokrácia súlyos megsértésével vádolva meg az országot. Ismertette a most készülő három lépcsős büntetést (Lisszaboni Szerződés 7. cikke), amelynek végén a vétkes tagország ellen szankciókat hozhatnak, példának okáért felfüggesztve annak szavazati jogát. A cikk különböző értelmezése nem zárja ki, de nem is utal arra egyértelműen, hogy egy tagország végeredményképpen kizárható-e vagy sem a közösségből.