A híres luxemburgi fürdőhelyet országszerte
ismerik – fiatalok és öregek egyaránt. Azt azonban kevesen tudják, hogy az
1988-ban elbontott régi szállóépület történelmet írt, benne a II. világháború
után német hadifoglyokat őriztek, köztük nem is akárkit.
Mintegy 170 évvel ezelőtt találtak a terület
alatt ásványvizet, 700 m mélységben, só után kutatva. Erre az “olcsó” termékre
ugyanis akkoriban magas vámot kellett fizetni – só volt, de olyan magas
vastartalmú, hogy az a desztillálás során “megrozsdásodott”.
Egy helyi közjegyző azonban elhatározta, hogy
hasznosítja a víz sótartalmát; megalapította a Mondorfi Fürdőszövetséget, és
1847. nyarán fel is avatták a gyógyfürdőt. Az ország keleti részén fekvő
kisváros vonzotta a gazdag vendégeket, köztük igen sok franciát. Luxusszállók
emelkedtek ki a földből a növekvő idegenforgalom fogadására.
Lotaringia 1871-es porosz elfoglalását követően
azonban hanyatlásnak indult a fürdőipar, majd 15 évvel később az állam átvette
az irányítást, ami eltartott az I. világháború utáni időszakig.
Az első forrás várható kiapadásával számolva
újabb kút fúrása kezdődött, és 1926-ban új fürdő és a Hotel Palace
névre keresztelt luxusszálloda megnyitása következett.
A második világháború idején a fürdőhelyen náci
foglyokat őriztek, a híres hotel pedig hadifogoly táborrá alakult, amelyet 5
méter magas villanykerítés és őrtornyok vettek körül. A “tábort” 1945.
augusztus 10-én ürítették ki; 86 hírhedt náci vezetőt szállítottak innen a
nürnbergi per helyszínére Köztük volt Hermann Göring is, a Harmadik Birodalom
Hitler utáni második embere.
Az
épület 1988-ig maradt fenn, majd elbontották és helyén létesült a mai, modern komplexum.
Forras: www.wort.lu/en
Forras: www.wort.lu/en