Mondorf-les-Bains

A híres luxemburgi fürdőhelyet országszerte ismerik – fiatalok és öregek egyaránt. Azt azonban kevesen tudják, hogy az 1988-ban elbontott régi szállóépület történelmet írt, benne a II. világháború után német hadifoglyokat őriztek, köztük nem is akárkit.

Mintegy 170 évvel ezelőtt találtak a terület alatt ásványvizet, 700 m mélységben, só után kutatva. Erre az “olcsó” termékre ugyanis akkoriban magas vámot kellett fizetni – só volt, de olyan magas vastartalmú, hogy az a desztillálás során “megrozsdásodott”.

Egy helyi közjegyző azonban elhatározta, hogy hasznosítja a víz sótartalmát; megalapította a Mondorfi Fürdőszövetséget, és 1847. nyarán fel is avatták a gyógyfürdőt. Az ország keleti részén fekvő kisváros vonzotta a gazdag vendégeket, köztük igen sok franciát. Luxusszállók emelkedtek ki a földből a növekvő idegenforgalom fogadására.

Lotaringia 1871-es porosz elfoglalását követően azonban hanyatlásnak indult a fürdőipar, majd 15 évvel később az állam átvette az irányítást, ami eltartott az I. világháború utáni időszakig.

Az első forrás várható kiapadásával számolva újabb kút fúrása kezdődött, és 1926-ban új fürdő és a Hotel Palace névre keresztelt luxusszálloda megnyitása következett.

A második világháború idején a fürdőhelyen náci foglyokat őriztek, a híres hotel pedig hadifogoly táborrá alakult, amelyet 5 méter magas villanykerítés és őrtornyok vettek körül. A “tábort” 1945. augusztus 10-én ürítették ki; 86 hírhedt náci vezetőt szállítottak innen a nürnbergi per helyszínére Köztük volt Hermann Göring is, a Harmadik Birodalom Hitler utáni második embere.

Az épület 1988-ig maradt fenn, majd elbontották és helyén létesült a mai, modern komplexum.


 Forras: www.wort.lu/en