Látszólag nem összetartozó fogalmak, ami mégis
közös bennük: a bizonytalanság.
Mint a blog korábbi írásából kiderül, március
3-án nyílik a Kék híd, hogy megkezdődjék a felújítás az Adolfon. Ez utóbbin
eddig sem volt bicikliút, így aki az egyik oldalról a másikra kívánt jutni,
vagy elboldogult a gyalogosok között, vagy makacs Keraban módjára tett egy
óriási kerülőt. Február 24-ére demonstrációra szólít fel egy kerékpáros
szervezet, mert az Adolfon két év múlva (hm) villamos már közlekedik ugyan, de
a kerekesek érdekeit nem vették figyelembe. Vajon mit érnek el hétfőn egy olyan
városban, ahol nem csak a városvezetők tekernek, hanem a tárcáért felelős
minisztert is többnyire nyeregben látni az utcákon?
Régi szép idők, amik már csak képeslapokról
köszönnek vissza. Természetesen
fekete-fehérekről, mert olyan régen volt. A világ nagyvárosaiban
szisztematikusan szűntek meg a villamosok, de hozzák őket vissza ám, mert igény
van rájuk. Luxemburgban is vagy 20 éve tervezik, de konkrétum még nem
született. Van nyomvonal, van szándék, még a pénz is megvan talán, de valami
igen hiányzik. Noha még sem a villamosra, sem a stadionra nem történt meg a
visszavonhatatlan végső bólintás, a politikusok már arról beszélnek, hogy
mikorra és merre kell meghosszabbítani az egyiket, hogy elérjen a másikhoz.
Reméljük, hogy mire mindkettő megvalósul, tudni fogja a jobb kéz, hogy mit
csinál a bal.
No comments:
Post a Comment