Luxemburgi zarándoklat

Oktáv (Octave)

Közel 350 éves múltra tekint vissza az a luxemburgi zarándoklat, amely ma már nem csak a hívőket mozgatja meg, hanem a hagyomány másfajta tisztelőit is.
Az 1666-ban pusztító pestis Szűz Máriának hála nem tizedelte meg az akkor még csak hercegi rangban álló kis ország lakosságát. E csoda tiszteletére tartják több mint 3 évszázada azt a zarándoklatot, amely Húsvét után 3 héttel kezdődik és 15 napig tart.
Az 1870-ben Triertől függetlenedett érsekség Miasszonyunk templomában az ünnep tiszteletére csodálatos oltárt emelnek, és erre helyezik el az egyébként a templomfülkében álló, ezen alkalomra különleges ruhába öltöztetett faragott Mária szobrot, amelynek eredetét 1624-re teszik.
Az Oktáv, mint neve is mutatja, eredetileg 8 napig tartott, csak később alakult ki a mai menetrend. A zarándoklat valamennyi napján az ország minden szegletéből, és az országhatáron túlról is érkeznek a hívők, akik a reggel 6 és este 8 között tartott istentiszteleteken mondhatják el hálaadó imáikat.
A kéthetes szertartás végeztével, azaz idén május 5-én 15 órakor veszi kezdetét a körmenet, amely során a katedrálisból - csakis erre az alkalomra - kihozott Mária szobrot körbeviszik a belvároson. A körmenet élén az érsek mellett mindig megtalálható Henrik nagyherceg és felesége, Jean-Claude Juncker miniszterelnök, és a kormány számos tagja is. A menettel vonulnak a különböző egyházközösségek, itt élő nemzetiségek, egyesületek csoportjai is. Az ünnepség végeztével a kiváncsiskodó tömeg az 1572-ben épült palota előtt gyülekezik, amelynek erkélyéről az uralkodócsalád köszönti alattvalóit.
A katedrális tőszomszédságában, a II. Vilmos holland király és luxemburgi nagyhercegről elnevezett téren az Oktáv idején különleges hangulat uralkodik. A felállított étkezdékben, standokon kiadós ebédek, vacsorák, italok és édességek várják a látogatókat. Évek óta megtalálható itt a "Kürtős" faházikója is ismert kürtőskalácsaival. Ez a vásári hangulatot idéző főtéri vigasság ma már csak tradíció. Fiatalok és idősek, luxemburgiak és külföldiek elmaradhatatlan találkozóhelye, ahol minden évben a kormány is egyszer kihelyezett "ülést" tart, nevezetesen sült halat és szalmakrumplit esznek. Ismert luxemburgi személyiségek, sőt még a polgármester is felbukkannak a két hét során - az egyik étteremben egy estén ők a felszolgálók.
Hogy milyen tradíció is ez a vigasság? A kocsi, de még a szekér elterjedését is megelőzően, az egykor igen szegény luxemburgiak gyalogszerrel indultak útnak, hogy időre felérjenek a fővárosba. Megérkezésükkor nem csak kimerültek, de éhesek és szomjasak is voltak. Itt pihenték ki az út fáradalmait, csillapították éhségüket és oltották szomjukat.