Nem a kormányváltás az oka, de 2014. őszétől megváltozik az egyetemisták
támogatása Luxemburgban, ha azt a parlament is jóváhagyja. „Nekem legyen
mondva” – mondaná odahaza bármelyik egyemista, noha az új rendszer nem
mindenkinek kedvez.
Lássuk, hogy mi vezetett a változáshoz, hogyan is alakult az elmúlt néhány
év.
2010. nyaráig valamennyi tanuló gyerek után járt a családi pótlék
(születéstől a tanulmányok befejezéséig). Egy gyerek után valamivel több, mint
200 euró, több csemete esetén ez növekedett. Ez a támogatás azonban nem csak az
országban állandó lakhellyel rendelkezőket érintette, hanem a naponta ingázó 170
ezer külföldit, akik a nagyhercegségben fizették jövedelemadójukat és
járulékaikat (hogy igazságos volt-e a rendszer, azt bízzuk az olvasóra).
Három és fél esztendeje komoly reform következett be. A családi pótlék
azóta csak a középiskolai tanulmányok végéig illeti a szülőket, az egyetemre
jelentkezők ennél sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek. Talán a máig kísértő
múlt is közrejátszott, de a törvényalkotók 2010. nyarán úgy határoztak, hogy a
felsőoktatási támogatás a diáknak jár, azt az ő bankszámlájára utalják.
Jelenleg egy egyetemista évi 6,500 eurónyi diákhitelre jogosult, amelynek
fix 2 %-os kamatát az állam szavatolja, és amelyet a végzést követő két év után
10 év alatt kell visszafizetni. Valamennyi diákot megillet évi 6,500 euró
vissza nem térítendő támogatás is, illetve egy tanéven belül 3,700 euró
tandíjhoz nyújtott támogatás – az előbbiekhez hasonlóan, fele-fele arányban.
Igen ám, de ez a jelenleg érvényben lévő törvény egyszerűen kihagyta a
külföldi ingázók gyerekeit, akiknek ez a gáláns támogatás nem jár. Meg is
támadták persze a luxemburgi bíróságon, ahonnan visszapattanva, a luxembourgi
székhelyű Európai Bírósághoz fordultak. Ez utóbbi döntése már
megfellebbezhetetlen – el is meszelték a diákhitel törvényt rendesen (ismét az
olvasóra legyen bízva, hogy szerinte megilleti-e azt a diákot ez a „mesés”
összeg, aki esetleg soha életében nem járt Luxemburgban). Mivel azonban ez a döntés
későn született, a 2013-2014-es tanévben semmi sem változott.
Idén ősztől azonban új formában, de a régivel hasonlatosan folytatódik a
diáktámogatás, amely már megilleti az ingázók gyerekeit – feltéve, hogy a szülő
legalább 5 éve dolgozik az országban. A kölcsön összege és visszafizetésének
feltételei nem változnak. A maradék 6,500 eurónyi vissza nem térítendő hitel
azonban a terv szerint 3 részből tevődik össze, ha a törvényhozás áldását adja.
2,000 euró minden egyetemistának jár. 2,000 eurót kapnak azok, akik külföldön
tanulnak tovább – bár az egyenlőre nem világos, hogy például egy belga számára
mi a külföld?! A fennmaradó 2,500 euró pedig a szülők keresetétől függ majd. Az
előzetes kalkulációk szerint ezen legmagasabb összeget csak mintegy 10 % fog
kapni. Ez persze ellentmond az eddigi gyakorlatnak, hiszen a „gyereket”
függetleníteni kívánták a szülői pénzforrástól, mert voltak-vannak szép
számmal, akik nem kívánják támogatni a házimunkától távolmaradó csemetéiket.
Sántít a dolog ott is, hogy a 11 éve alakult – és egyébként jelentősen fejlődő
– itteni egyetemet hogyan érinti az, hogy a vidéken élők, akiknek a fővárosban
amúgy is albérletbe kell költözniük, nem választják-e inkább a nevesebb
külföldi intézményeket.
A decemberben hivatalba lépett kormány évi 70 millió eurós spórolással
számol az új törvény ratifikálásával, amellyel jelentősen csökkenne az eddigi
178 milliós kiadás.
Egyenlőre azonban csak a diák egyesület és egy szakszervezet tiltakozott,
így a bevezetésig még hosszú az út.