A telefonnál Xavier Bettel Luxemburgból

Az Európai Unió állam- és kormányfőinek brüsszeli csúcstalálkozóján Xavier Bettel miniszterelnök egy újságíró asszisztensének szerepét játszotta csütörtökön, amikor annak mobilja megszólalt a sajtótájékoztató közepén.

Bettel nem csak Luxemburgot képviselte tegnap, hanem a hollandokat is, akik nem tudtak részt venni a csúcson. “Fontosnak éreztem magam.” – válaszolta arra a kérdésre, hogy miként éli meg több millió holland képviseletét. Hozzátette, hogy a bizalom jelének tekinti holland kollégája, Mark Rutte felkérését.

A sajtótájékoztató során Bettel nem csak nyelvtudásával kápráztatta el a részvevőket (beszélve pár szót hollandul, és könnyedén válaszolva az újságírók kérdéseire luxemburgiul, franciául, németül és angolul), hanem hasznossá tette magát akkor is, amikor az egyik újságíró mobilja csörögni kezdett.

Az ominózus készülék, amely előtte feküdt az asztalon, és amellyel a tájékoztatóról készített felvételt az újságíró, egyszer csak megszólalt; Bettel felkapta és beleszólt: “Nem ér rá, Vissza tudná hívni 10 perc múlva? OK? Xavier Bettel vagyok Luxemburgból. Dolga van, csörögjön vissza 10 perc múlva. Minden jót!” A termen nevetés futott keresztül.

Aki ismeri Xavier Bettelt, annak ez a spontán reakció szinte természetes – mert ő maga is természetes. Kedves, szeretetre méltó, fiatal kormányfő!

Forrás: http://www.wort.lu/en/panorama/eu-summit-in-brussels-hello-xavier-bettel-on-the-phone-from-luxembourg-549400970c88b46a8ce49a48

A Nagy Háború

Idén száz éve kezdődött az I. világháború, melyet akkoriban – értelemszerűen – a Nagy Háborúnak neveztek.

Augusztus 2-án, szombaton egy perces néma gyásszal emlékezik meg a kormány a szomorú esemény centenáriumáról, Luxemburg német megszállásáról.

1914. augusztus 1-én 19 órakor léptek az első német katonák luxemburgi földre, észak felől, Troisvierges közelében.

Másnap az egész országot elfoglalták a német csapatok, és megkezdődött a négy évig tartó megszállás.

A tragikus eseményre emlékezve, és a lakosságot emlékeztetendő a nagyhercegség területén szombaton 14 óra 58 perckor 2 percre megszólalnak a szirénák.

A trónörökös ezt követően koszorút helyez el az emlékezés szobránál, az Arany Hölgy talapzatán a place de la Constitution-on. A koszorúzáson részt vesz Mars Di Bartolomeo a Parlament elnöke, Xavier Bettel miniszterelnök, Francine Closener hadügyi államtitkár, valamint a Luxemburg körüli ún. Nagy Régió számos vezető képviselője.

Elszaporodnak a medvék Luxemburgban

Na nem kell attól tartani, hogy kirándulók, futók és biciklisták fognak találkozni a „szelíd” állatokkal, inkább a repülővel érkezők „kerülnek veszélybe”.

Július 1-én ugyanis Luxemburgban, a findeli légikikötő mellett nyitja meg irodáját a német Haribo cég. Az itteni céget fél éve gründolták; a 600 m²-es irodát 9 évre bérli a cég, és a szerződés szerint 6 éven belül nem bonthatják fel a megállapodást.

A Haribo elsősorban a luxemburgi piacon történő marketinget és terjesztést irányítja innen, de a 2015-től kialakítandó vámmentes szektor fejlesztése is az iroda portfóliójába tartozik majd. Foglalkoznak mejd alapanyag beszerzéssel, csomagolással és pénzügyi tranzakciókkal, hogy csak néhányat említsünk a számos területből.

A Haribo-t 1920-ban Hans Riegel alapította Bonnban, innen származik a név: Ha-Ri-Bo.

Forrás: http://www.wort.lu/en/business/haribo-luxembourg-new-home-of-the-goldbears-539ad57ab9b3988708035eb2

D-Day

1944. június 6-án kezdődött, tegnap ünnepelték a 70. évfordulóját. A normandiai partraszállásról van szó, amely Európa felszabadításának kezdetét jelentette. Még (szerencsére) jó néhányan élnek a II. világháború veteránjai közül, akik tanúi voltak a nagy történelmi pillanatoknak.

2014. június 6-án együtt ünnepelt a világ Ouistreham-ban. Az emlékünnepségen részt vett a 93 esztendős Jean luxemburgi nagyherceg, aki 1964-2000. között uralkodott. Jean az Ír Gárda - máig is legmagasabb rangú külföldi – tisztjeként június 11-én szállt partra és saját hazája felszabadítása előtt Brüsszel felszabadításának is részese volt.

Luxemburgot pénteken Jeanon kívül Henri jelenleg uralkodó nagyherceg és felesége, Xavier Bettel kormányfő, Mars di Bartolomeo parlamenti elnök, Etienne Schneider hadügy- és Jean Asselborn külügyminiszter képviselte, utóbbi az ukrán elnök beiktatásán volt jelen szombaton.

Az egykor Luxemburgban alapított RTL online hírportálja szerint az ünnepségsorozaton François Hollande francia elnök meghívásának eleget téve a következő állam- és kormányfők vezették országuk delegációját:

Angela Merkel német kancellár, Tony Abbott ausztrál miniszterelnök, Fülöp belga király, Stephen Harper kanadai miniszterelnök, II. Margit dán királynő, Barack Obama amerikai elnök, Karolos Papoulias görög, Giorgio Napolitano olasz elnök, V. Harald norvég király, Jerry  Mateparae új-zélandi kormányzó, Vilmos-Sándor holland király, Bronislaw Komorowski lengyel, Milos Zeman cseh elnök, II. Erzsébet brit uralkodó (és David Cameron miniszterelnök), Vlagyimir Putyin orosz, valamint Ivan Gasparovic szlovák elnök.

Mondorf-les-Bains

A híres luxemburgi fürdőhelyet országszerte ismerik – fiatalok és öregek egyaránt. Azt azonban kevesen tudják, hogy az 1988-ban elbontott régi szállóépület történelmet írt, benne a II. világháború után német hadifoglyokat őriztek, köztük nem is akárkit.

Mintegy 170 évvel ezelőtt találtak a terület alatt ásványvizet, 700 m mélységben, só után kutatva. Erre az “olcsó” termékre ugyanis akkoriban magas vámot kellett fizetni – só volt, de olyan magas vastartalmú, hogy az a desztillálás során “megrozsdásodott”.

Egy helyi közjegyző azonban elhatározta, hogy hasznosítja a víz sótartalmát; megalapította a Mondorfi Fürdőszövetséget, és 1847. nyarán fel is avatták a gyógyfürdőt. Az ország keleti részén fekvő kisváros vonzotta a gazdag vendégeket, köztük igen sok franciát. Luxusszállók emelkedtek ki a földből a növekvő idegenforgalom fogadására.

Lotaringia 1871-es porosz elfoglalását követően azonban hanyatlásnak indult a fürdőipar, majd 15 évvel később az állam átvette az irányítást, ami eltartott az I. világháború utáni időszakig.

Az első forrás várható kiapadásával számolva újabb kút fúrása kezdődött, és 1926-ban új fürdő és a Hotel Palace névre keresztelt luxusszálloda megnyitása következett.

A második világháború idején a fürdőhelyen náci foglyokat őriztek, a híres hotel pedig hadifogoly táborrá alakult, amelyet 5 méter magas villanykerítés és őrtornyok vettek körül. A “tábort” 1945. augusztus 10-én ürítették ki; 86 hírhedt náci vezetőt szállítottak innen a nürnbergi per helyszínére Köztük volt Hermann Göring is, a Harmadik Birodalom Hitler utáni második embere.

Az épület 1988-ig maradt fenn, majd elbontották és helyén létesült a mai, modern komplexum.


 Forras: www.wort.lu/en

Amikor a miniszterelnök idegenvezet

Vajon mit gondolna a magyar kormányfő, ha egy nap a reggeli postabontáskor az alábbi levelet olvasná. A küldemény feladója a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző főigazgatója. „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Felkérem Önt, hogy az intézményünk szervezésében március hónapban induló idegenvezetői tanfolyamon tartson előadást hallgatóinknak «Magyarország helye az Európai Unióban» címmel ...”.

Ugye bizarr a levél tartalm? Mi keresnivalója van egy elfoglalt kormányfőnek ezen a fórumon, amikor manapság sokkal fontosabb teendői akadnak. Pedig az eset nem fikció, és noha elsőre meglepő, mégis nagyszerű ötlet. A helyszín ugyan nem Budapest, hanem az onnan 1100 km-re nyugatra fekvő Luxembourg.

A világ egyetlen nagyhercegségének azonos nevű fővárosában nagyjából 7 év után szerveztek ismét idegenvezetői tanfolyamot. A március elején indult képzés során 18 alkalommal, nagyszerű és érdekes témák kerültek terítékre. Nem a részletekre, hanem a teljesre, az általánosra koncentráltak. „Nyelvünk, a luxemburgi: honnan jön, hová tart?”, „Luxemburg, a nemzetközi pénzvilág központja”, „Az európai (uniós) intézmények működése és azok jelenléte Luxemburgban” – csak néhány kiragadott téma az előadássorozatból. Ami azonban a legtöbb érdeklődőt, új jelölteket és „öreg” idegenvezetőket is vonzott, az a mai összejövetel előadása – és előadója. „Luxemburg helye az európai sakktáblán: egy kis ország szerepe az Európai Unióban”. Aki pedig erről több mint egy órában beszélt, nem más, mint Xavier Bettel, a 28-ak egyik legfiatalabb miniszterelnöke, aki hat hónapja vezeti országát.

A luxemburgi kormányfőn kívül vezető történészek, építészek, kultúrális szakemberek, és a Kereskedelmi Kamara elnöke is tartott előadást a „tanulóknak”.

Legyen ön is milliomos

Jean-Claude Juncker, a 18 évig regnáló luxemburgi miniszterelnök nevét “mindenki” ismeri Európában. December 3. óta új kormányfője van a kis országnak Xavier Bettel személyében. Sokak Xavier-je két év népszerű városvezetés után állt az ország kormányrúdja mögé. Ismertsége azonban még csak országos, a nemzetközi porondon igencsak új szereplő.

Az 1999. óta a német RTL-en sugárzott “Legyen ön is milliomos” játékban a hét elején azonban 32 ezer eurós kérdésként megismerhette őt a TV-nézők serege. Patrick Klein kölni drón pilóta kérdése ugyanis így hangzott: “Luxemburg új miniszterelnöke, egyben Jean-Claude Juncker utódja a 41 esztendős Xavier …?”

A: Schnorré               B: Bettel              C: Almosyus               D: Trinckgeld

Ez a blog bejegyzés nyilván nem született volna meg, ha Klein a helyes választ adja. Noha a csalódott német 32,000 euró nélkül térhetett haza, a történet itt nem ér véget. Hogy miként fog emlékezni a mai napra, azt csak ő tudja, de mindenképpen emlékezetes marad számára, és örökre megtanulja a Bettel nevet.

Kora délután ugyanis miniszterelnöki hivatalában fogadta őt Xavier Trinckgeld (nem tévedés, a játékban is c-vel írták), alias Bettel, aki ajándékot is kapott vendégétől: egy bónt, amely házának légifotójára váltható be.

Velo’h

A Luxemburgi hírek ismét nemzetközi, ezúttal – is – magyar összehasonlítással jelentkezik. Nem villamos, nem sikló, és nem is drótkötélpálya, hanem bicikli a téma.

Új hír, hogy a Bubi névre hallgató budapesti bérkerékpárok indulására még mindig várni kell, immár több mint egy hónappal késik a debütálás. Árakról viszont már szó van – az éves bérlet közel 19 ezer forint lesz, a biciklizés pedig 500 forint fél óránként – igaz az első 30 perc grátisz. Az Origo arról számol be, hogy néhány megkérdezett szerint olcsóbb használt drótszamarat venni, mint méregdrágán valakik zsebét jól megtömni.

Luxembourgban, amely a világ második legmagasabb egy főre eső bruttó össztermékét előállító ország fővárosa, a Velo’h árai a következőképpen alakulnak.

Éves előfizetés: 15 euró. Az első fél óráért nem kell fizetni (egy olyan városban, ahol szinte minden elérhető, fél órás közelségben található. Valamennyi megkezdett óra 1 euró, de a napi maximum 5 euró.

Tessék számolni, kedves olvasó – az euró/forint árfolyama kb. 300.

Epilógus - azoknak, akiknek ideje van és spórolni szeretnének.

Mivel mindkét fővárosban az első 30 perc ingyenes, érdemes optimalizálni a lekűzdendő távolságot, és a fél óra letelte előtt megtalálni egy leadó (felvevő) állomást.

Aztán már csak azt kell kitapasztalni, hogy mennyi idő elteltével lehet elkötni a következő bringát egy újabb ingyenes tekerés reményében.

Nyeregbe!

Nem kacsa

Sok éves hagyomány, több ezer részvevő és mintegy 10,000 kacsa – ez röviden a Duck Race, amelyre szombaton került sor a fővárosban. A Petrusse-t visszaduzzasztva 15 órakor engedik ki a zsilipet, amely a csendes kis patakot néhány percre hömpölygő áramlássá változtatja. A többnyire sárga színű kis állat pedig igyekszik a cél felé (ezúttal nem Lengyelországba), egyensúlyozva, dacolva az elemekkel, a falevelekkel és harcolva egymással az alig száz méteres, de a plasztik állatkák számára maratont jelentő távval. Az erősek célba érnek, a gyengék elbuknak, partra vetődnek.

A megszámozott kis totyogókat interneten, az LCTO-nál és egyéb helyeken lehet „megvásárolni”, áruk 5 euró. A nyertes egy Citroën DS3-mal „mehet haza”, naná, hogy sárgával; a befolyó több tízezer eurónyi összeget jótékonysági célokra fordítják. Egy „kerekasztal” dönt évente a kedvezményezettekről.

A kellemes késő április sok gyereket és szülőt vonzott a mini golf pálya tőszomszédságába, ahol már déltől várta őket étel és ital.

Ha az olvasók között netán található kacsatulajdonos, az nyertesek mától itt láthatók: http://www.duckrace.lu/resultats-2014

Nem csak Luxemburgban

Közel két hét szünet után ismét Luxemburgi hírek, ezúttal rendhagyó módon, budapesti tudósítással. De ne higgye senki, hogy az alábbi információnak nincs köze Luxemburghoz. Hogyisne lenne, hiszen erről szól ez a blog.

Luxemburgban közel 150 bank és mintegy 3900 pénzügyi alap működik. Mint ismeretes, a GDP 75 %-át a szolgáltatások „termelik meg”, amelyekbe az előbbiek is jócskán bele tartoznak.

A Színház téren áll egy kis ház, amelynek falán néhány éve tábla jelezte, hogy benne több tucat cég volt található. Dolgozók nyilván nem, talán ha egy, aki valamennyiük levelezését kezeli. Van itt a városban több is ilyen, a blog olvasói bizonyára találkoztak már hasonlóval.

Úgy 10 napja a Podmaniczky utcában sétálva érdekes portálra lettem figyelmes az 57-es számú ház előtt. Megosztom mindenkivel a képeket, amelyek magukról beszélnek. A blog írása közben a Google-ön is gyorsan megtaláltam a vonatkozó információkat.

Jó számolást mindenkinek a tavaszi szünet után.

 

Bontják ...

Nem, nem a demokráciát, hanem a spórolás jegyében a Luxembourg - Arlon autópálya tucatnyi lámpaoszlopát, amellyel némi pénzt takarít meg az állam. A kandeláberek a MÉH-ben végzik; még a leszerelés megkezdését követően is tiltakozott az Autóklub, de ez már eső után köpönyeg.
Lebontották a francia határátkelőt is az ország déli részén átvezető autópálya mentén, az egykori ellenőrző pontnak hamarosan híre-hamva sem lesz. Pedig évekkel ezelőtt még itt fordult elő szinte naponta, hogy az autóst lassításra kényszerítve a francia egyenruhások bekukkantottak a gépkocsikba.
Hamarosan (valószínűleg ez sem luxemburgi eredetű szó) a jéemót is (JMO: Jean Monnet épület, ahol az Európai Bizottság fordítói dolgoznak) ledózerolják, már lassan 10 éve annak, hogy az új épület tervezéséhez Luxemburgba költözött egy magyar építész. A régi épület elvault, ázik, és, noch dazu, azbesztet is tartalmaz.

Megvan a Bommeleeër?

1984-86 között számos robbantás történt Luxemburgban. Noha az akciók emberéletet nem követeltek, az anyagi kár tetemes volt.

Az ügy hosszú időre, nota bene évtizedekre “feledésbe merült”, mígy egy évvel ezelőtt egy Gaston Vogel nevű ügyvéd kezdeményezésére megkezdődött az akták leporolása. Az  “Affär Bommeleeër” néven ismertté vált eljárásban a tanúk padjára sorra invitáltak egykori közrendőröket, mai magasrangú tiszteket, minisztereket és miniszterelnököket, és vallomást tettek a nagyhercegi család tagjai is.

Az "áldozatok" között volt fővárosi uszoda, magasfeszültségű távvezeték, antennatorony és még sok más, azonban a tettes(ek)nek nyoma veszett.

2014. április 6-án kora délután azonban megoldódott az évtizedes rejtély. A Bommeleeër – álruhában vagy sem – kimerészkedett a főváros idei első bolhapiacára, ahol a “Luxemburgi hírek” szemfüles fotósának sikerült lencsevégre kapnia őt.

Az ítéletre még jó darabig várni kell, azonban valószínű, hogy a tettes hetekig viszketni fog a piacon összeszedett bolháktól.

Tanári „engedetlenség”

A kormány spórolása kihat a tanárokra is, akiknek – nem először – nem tetszenek a változások. A professzoroknak nevezett középiskolai tanárok „harcba szállnak” az új intézkedésekkel.

A mintegy 6,000 euróval kezdő, és 10,000 körüli fizetéssel nyugdíjba vonuló gimnáziumi, és a valamivel kevesebbet kereső többi tanárnak nem tetszik az új rendszer. Pedig nem kevéssé vannak elkényeztetve – nem csak magyarországi tanártársaikhoz viszonyítva.

A 45 és 55 éves oktatók a jelenlegi rendszer szerint 1, illetve 2 órával kevesebbet taníthatnak hetente, és az kieső órákra is kapják fizetésüket. Ennek megreformálása a 4 hónapja regnáló kormány egyik első számú oktatásügyi feladata. Mivel az idei költségvetés már a korábbi 300 új tanárral szemben csak 150 kezdő felvételével számol, így nyilvánvaló, hogy a mai állománynak többet kell dolgoznia az egyre növekvő béréért.

A Tanárok Országos Szövetsége ellenzi a reformokat, mondván azok feláldozzák a színvonalat a spórolás oltárán. Nemtetszésüket fejezik ki a felett is, hogy az új oktatási miniszter egy egyszerűsített értékelési rendszer bevezetését is bejelentette.

Éppen ideje „megleckéztetni” a professzorokat és tanártársaikat, akiknek nem csak 3 és fél hónap fizetett szabadság jár, de többségük nem „ismeri” a korrepetálás fogalmát, és a tanári értekezleteket sem munkaidőn túl, hanem a tanítási órák elmaradásával tartják.

Persze ettől továbbra is vonzó a tanári pálya Luxemburgban, ahol az állami alkalmazottak nyugdíja is több mint biztos megélhetést biztosít.

Ha kaktusz, akkor ...

A Cactus üzletlánc gyakran jelentkezik nyereményjátékokkal. Egyik legutóbbi akciójukkal Brazíliába, a labdarúgó világbajnokságra lehetett 2 jegyet nyerni egy "egyszerű" kérdés megválaszolásával.

A kérdés így szólt: melyik országban rendezik a 2014-es foci vb-t? Brazília, Argentína, avagy Mexikó? Alaposan végigböngészve a szelvény elülsó és hátoldalát, hát ember legyen a talpán, aki nem gondolkodik el a cseles kérdésen.

Szerintem, mivel ezt a játékot a Cactus támogatta, a nyertes válasz Mexikó!

A győztesnek pedig irány Brazília!

Éljen a legújabb terv!

Írtam már villamosról és drótkötélpályáról, amelyek hosszabb-rövidebb ideje (évtizedek óta illetve néhány hete) alternatívái a luxemburgi tömegközlekedés javításának.

2018-ra azonban beelőzhet a sikló, ugyanis a Kereskedelmi Kamara elnöke éppen ma nyilatkozta, hogy a villamos még egy 5 éves út eredménye lehet. A közlekedési miniszter viszont heteken belül be kívánja nyújtani a parlamentnek a sikló tervét.

Az ötlet, amely nem először merül fel, egyébként egyáltalán nem az ördögtől való, nagyon is reális és ésszerű. A (korábban már Piros-hídként is aposztrofált) Charlotte-híd lábánál kialakítandó vasútállomást kötné össze a Kirchberggel, ahova naponta ezrével zúdulnak az uniós intézmények dolgozói. Közülük sokan érkeznek vonattal (főleg az ingázó franciák és belgák), akik ma a főpályaudvaron kénytelenek átszállni. Innen busszal mennek a munkahelyükre, keresztülszelve a forgalmas, dugókkal teli belvárost – mondhatni tesznek egy jókora kitérőt.

Kíváncsian várom a terveket, mert a sikló nem csak meredek (az legyen is, hiszen az a természete), de hosszú is. Szemben a Budavári siklóval ez nem túrista látványosságnak készül, így igen hosszú szerelvényeket kíván az óriási tömegek mozgatására, mivel a működési elvénél fogva ugyebár csak két vonatból állhat.

Azért én drukkolok: hajrá villamos, hajrá drótkötélpálya, hajrá sikló, együtt talán könnyebben harcoltok a busz hegemóniája ellen!

Kitartó olvasóimnak pedig üzenem, hogy egy esetleges metró, vagy lóvasút „kitérőt” követően írok én még az autóbusz alkonyáról. Maradjanak velem!

Már megint autópálya

Hatalmas földcsuszamlás zárt el egy forgalmas mellékutat a hétvége előtt Luxemburg déli területén, a második legnagyobb város, Esch-sur-Alzette közelében. A föld egy ipari hulladékból képzett deponálóban szakadt le, így a hatóságok tartanak tőle, hogy az veszélyes anyagokat is tartalmaz.

A természeti “katasztrófa” nem csak az ország egyik legforgalmasabb autópályáját érinti, hanem fennáll a veszélye, hogy a következő napokban újabb földtömeg indul meg. Ez már nagyfeszültségű távvezeték oszlopokat is magával ragadhat, így a környék lakosságát külön figyelmeztették, hogy kerüljék a környéket.

Luxemburg déli része, ahol még ma is működnek az acélgyárak, jelentős bányászati központ volt a XIX-XX. században, ezért a földcsuszamláson kívül bányaomlás is előfordulhatna; azonban a felszínhez viszonylag közeli feltárt területek felett tilos az építkezés.

Az egyesült Európa

Az Európai Szén- és Acélközösséget, más nevét a Montánuniót,  6 ország alapította 1951-ben. Az alapítók között található a kicsiny Luxemburg, amelyne szülöttje a szervezet életre hívója, Robert Schumann. Noha a szervezet 1952-től 2002-ig működött, a Római Szerződés 1957-ben létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), amelyet 1992-ben az Európai Unió váltott fel. A Montánuniót megalakító Párizsi szerződés nem határozta meg a szervezet székhelyét, azt az alapítókra bízta. Szóba is jött néhány lehetséges helyszín, de végül Joseph Bech luxemburgi miniszterelnök javaslatára az ideiglenes központ a nagyhercegség fővárosa lett.

AZ EU jelenleg 3 központtal rendelkezik, ezek Brüsszel, Luxembourg és Strasbourg (az Európai Központi Bank Frankfurtban található). Az intézmények közül Luxembourg ad otthont a Bizottság és az Európai Parlament egyes részlegeinek, az Európai Számvevőszéknek, az Európai Bíróságnak és az Európai Befektetési Banknak. Az itt dolgozó eurokraták száma meghaladja a 12000-et, amihez járul még az Európai Iskola 600 fős személyzete és tantestülete.

Az Európai Bizottság működése a tagországok kormányaihoz hasonlítható. Ez az EU döntés-előkészítő, végrehajtó, döntéshozó, ellenőrző és képviseleti szerve. Ők indítanak kötelezességszegési eljárást az egyes tagországok ellen, amennyiben szükségesnek találják. Az Európai Bíróság az uniós jog értelmezésével foglalkozik, ezáltal pedig gondoskodik arról, hogy azt valamennyi uniós tagállamban azonos módon alkalmazzák. Emellett az uniós kormányok és az uniós intézmények közötti jogvitákat is rendezi. Magánszemélyek, valamint vállalkozások és más szervezetek szintén fordulhatnak a Bírósághoz, ha véleményük szerint valamelyik uniós intézmény megsértette a jogaikat.

Az Európai Unió Bíróságán 2013-ban 701 ítélet született, ebből 26 magyar ügyet zártak le.

Georges Bingen a Bizottság luxembourgi képviseletének vezetője. Tegnap 170 fős közönség előtt érdekes előadáson foglalta össze az uniós intézmények működését. A Bíróság munkájának érzékeltetésére példát is hozott fel. Elmondta, hogy 2012-ben Magyarország – többek között – megsértette az uniós jogot, amikor a bírákat más elbánásban részesítve, azokat korai nyugdíjazásra kötelezte.

Az előadás végén a hallgatóság soraiból megkérdezték, hogy az EU kizárhatja-e valamely tagállamát. Bingen erre ismét Magyarországot hozta fel példának a demokrácia súlyos megsértésével vádolva meg az országot. Ismertette a most készülő három lépcsős büntetést (Lisszaboni Szerződés 7. cikke), amelynek végén a vétkes tagország ellen szankciókat hozhatnak, példának okáért felfüggesztve annak szavazati jogát. A cikk különböző értelmezése nem zárja ki, de nem is utal arra egyértelműen, hogy egy tagország végeredményképpen kizárható-e vagy sem a közösségből.

A király körút

Hamarosan (relatív fogalom ez Luxemburgban) megváltozik a boulevard Royal, a luxemburgi bankkörút arculata. Az egykori erődvárosban itt húzódott a városfal jelentős része. A bulvár szó a holland bolwerk-ből, "védelmi falból" származik, azaz a bulvárok helyén valaha városfalak húzódtak, megadva ezzel a későbbi utak formáját.
A luxembourgi erődrendszer 1867-ben kezdődött elbontásával egyben lehetővé vált a város növekedése, hiszen a falakon belül erre már nem volt lehetőség. A Royal-t eredetileg igen szélesre tervezték, azonban ez a koncepció hamar megváltozott. Talán nem is minden helyi érti, hogy a most lebontásra kerülő Rix szálló homlokzata miért van jelentősen hátrább a környező épületeknél. Hát ezért.
A szállodát elbontják, és a helyén impozáns irodaház épül. Tervezője pedig nem más, mint a francia sztárépítész, Christian de Pontzamparc, akinek névjegye megtalálható a modern városrészben, a Kirchbergen. Ő tervezte ugyanis a Filharmónia kiváló akusztikájú épületét, amelyről még kevesebben tudják, hogy 823 acél tartóoszlopát egy zalai üzemben gyártották.
A Rix-szel szemben egy egész háztömb vár a buldózerek érkezésére, és a városközpont itteni autóbusz pályaudvara is új helyet kereshet magának. Nemsokára új projekt építése kezdődik itt.
És egyszer talán a villamos is csönget majd egy kicsit a Royalon, persze csak akkor, ha nem egy új, merész ötlet valósul meg: drótkötélpálya a pályaudvartól a Filharmóniáig, a belváros széles útjai felett.

Kialszanak a fények

Franciaországot és Belgiumot követve, hamarosan Luxemburgban is elsötétülnek az autópályák egyes szakaszai éjfél és hajnali 6 óra között. A közlekedésért felelős tárcavezető évi több százezer eurós megtakarítást remél a lámpaoltástól. Hozzátette azonban, hogy a legveszélyesebb szakaszokon, valamint a le- és feljáróknál nem „csavarják ki” a körtéket, mert a biztonság előbbrevaló a takarékosságnál.

Az intézkedéstől várt megtakarítás azonban eltörpül a balesetekből származó károk összegétől. Szakemberek számításai szerint a közlekedési balesetek az ország bruttó össztermékének 2 %-ába kerülnek.

Az utak biztonságáért felelős szervezet, a Sécurité Routière igazgatója úgy véli, hogy a döntés mögött egészen más okok állnak. Paul Hammelmann szerint ez inkább környezetvédelmi intézkedés, például a fényszennyezés csökkentése.

Ugyan pontos menetrend még nem készült, de az már világossá vált (ha az autópályák nem is), hogy az első fények az ország fővárosát a második legnagyobb településsel, Esch-sel összekötő autópályán alszanak ki.

A Luxemburggal szomszédos Belgium autópálya hálózata nem csak a legsűrűbb talán az egész világon, de az ország éjszaka könnyen felismerhető az űrből készült felvételeken; szinte valamennyi autópálya és gyorsforgalmi út ki van (volt) világítva. Ennek oka a biztonságon túlmenően állítólag az, hogy az atomerőművekben előállított energia, lévén nem tárolható, így a túltermelést inkább erre fordították, mint hogy kidobták volna az ablakon.

A luxemburgi

Dublini kongreszusán az Európai Néppárt jelentős fölénnyel Jean-Claude Junckert tette meg a párt jelöltjévé az Európai Bizottság elnöki posztjáért folytatott küzdelemben.

Az 1958. óta az Európai Tanács által választott, és az Európai Parlamentnek felelősséggel tartozó Európai Bizottság elnöki székében megválasztása esetén Juncker lesz a 13. elnök, és Gasthon Thorn valamint Jacques Santer után a harmadik luxemburgi. Ki is ez a nagy formátumú politikus, akinek esélye van arra, hogy Barroso utódja legyen?

Az idén 60 éves Juncker, elkötelezett européer, jogot tanult Strasbourgban, azonban sosem praktizált. 1984-ben került be először a 60 fős parlamentbe, és Santer miniszterelnök azonnal munkaügyi miniszterré nevezte ki. Az 1989-ben súlyos autóbalesete után 2 hétig kómában fekvő politikus szerencséjére vissza tudott térni a választásokra, és másodjára is képviselővé választották. Innen a munkaügyi tárca mellé a pénzügyi porfóliót is felvéve lépett előbbre ismét. Az 1994-es választást követő évben Santer miniszterelnök lett az Európai Bizottság elnöke, és János nagyherceg Junckert bízta meg Santer utódjául. Juncker 2009-ig megtartotta a pénzügyek felügyeletét is. Az 1995-2013. között regnáló politikus a világ demokratikusan választott miniszterelnökei közül a leghosszabb ideig volt hivatalában. Noha a 2013. októberi előrehozott választások során a legtöbb szavazatot kapta ő is és pártja is, a Keresztényszocialista Néppárt, a koalíciós tárgyalásokon a kezdetektől hátat fordított neki korábbi partnere, a szocialista párt. Így a kis ország történelme során először alakult hárompárti kormány, amelyben a demokraták és a zöldek a szocialisták partnerei.

Az Európai Bizottság luxemburgi biztosa, Viviane Reding sokáig esélyesnek tűnt az elnöki székbe. Juncker miniszterelnöki „bukásával” azonban változott a helyzet, amikor utóbbi bejelentette, hogy indul az Európai Néppárt jelöltjeként.

Jean-Claude Juncker mellett szól, hogy folyékonyan beszél több világnyelvet, ismert és elismert Európában és a világban, és elkötelezett az Európai Unió és azok értékei mellett. Az 1992-es Maastrichti szerződés kulcsembere (ezen szerződés vezetett az EU megalakításához, és rögzítette a közös pénz bevezetésének körülményeit).

Juncker az 1950-ben alapított Károly-díj ötödik luxemburgi kitüntetettje. E legrangosabb díjat azok kapják, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárulnak a kontinens és a világ békéjéhez, az európai egységhez és fejlődéshez. Jean Monnet és Joseph Beck között Robert Schumann, a közös Európa megálmodója is megkapta a díjat (Schumann Luxembourg városban született és itt fejezte be gimnáziumi tanulmányait, de nem volt állampolgár), és János nagyherceg is átvehette azt 1986-ban. Említsük meg e helyen, hogy Horn Gyula 1990-ben, Konrád György pedig 2001-ben részesült a kitüntetésben, amely Jean-Claude Juncker számára a legnagyobb díj 60-nál is több más díja és kitüntetése mellett.

Nadrágszíj megszorítás

Szerdán elfogadta a parlament a 2014. évi költségvetést, amely fél milliárd eurónyi hiánnyal számol. Ez az ország nemzeti össztermékének 1,1 %-a, azaz teljesíti a maastrichti konvergenciakritériumok egyikét.

Pierre Gramegna pénzügyminiszter terjesztette elő a tervezetet; elmondta, hogy a luxemburgi gazdasági mutatók kedvezőek, azonban szükség van a spórolásra. Annál is inkább, mert 2015-ben megváltozik az elektronikus kereskedelem ÁFA-törvénye, amellyel ez a kis ország igen jelentős adóbevételtől esik el.

A 2014-es büdzsé 14,8 milliárd eurós kiadást, illetve 14,2 milliárdos bevételt irányoz elő. A 231 milliós megtakarításban 4 pillérnek van jelentős szerepe.

50 millió eurót szándékoznak spórolni az állam működési költségein: 8,5 %-ot takarítanak meg ebben az évben. 9 millió euróval lefaragják az új állami alkalmazottak felvételére fordított keretet; idén “csak” 150 új dolgozót vesznek fel a 2013-as 320-hoz képest. 137 millióval kurtítják meg a beruházásokat, amelyek elsősorban a vasutat, az utakat és a mezőgazdaságot érintik. Végül pedig a már ismertetett diákfinanszírozáson vágnak majd, amely még így is a világ egyik leggraniózusabb rendszere, mondta a miniszter.

Forrás: http://www.wort.lu/en/view/luxembourg-tightens-its-belt-for-2014-budget-531733b0e4b03e321374ed06

Diáknak lenni Luxemburgban

Nem a kormányváltás az oka, de 2014. őszétől megváltozik az egyetemisták támogatása Luxemburgban, ha azt a parlament is jóváhagyja. „Nekem legyen mondva” – mondaná odahaza bármelyik egyemista, noha az új rendszer nem mindenkinek kedvez.

Lássuk, hogy mi vezetett a változáshoz, hogyan is alakult az elmúlt néhány év.

2010. nyaráig valamennyi tanuló gyerek után járt a családi pótlék (születéstől a tanulmányok befejezéséig). Egy gyerek után valamivel több, mint 200 euró, több csemete esetén ez növekedett. Ez a támogatás azonban nem csak az országban állandó lakhellyel rendelkezőket érintette, hanem a naponta ingázó 170 ezer külföldit, akik a nagyhercegségben fizették jövedelemadójukat és járulékaikat (hogy igazságos volt-e a rendszer, azt bízzuk az olvasóra).

Három és fél esztendeje komoly reform következett be. A családi pótlék azóta csak a középiskolai tanulmányok végéig illeti a szülőket, az egyetemre jelentkezők ennél sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek. Talán a máig kísértő múlt is közrejátszott, de a törvényalkotók 2010. nyarán úgy határoztak, hogy a felsőoktatási támogatás a diáknak jár, azt az ő bankszámlájára utalják.

Jelenleg egy egyetemista évi 6,500 eurónyi diákhitelre jogosult, amelynek fix 2 %-os kamatát az állam szavatolja, és amelyet a végzést követő két év után 10 év alatt kell visszafizetni. Valamennyi diákot megillet évi 6,500 euró vissza nem térítendő támogatás is, illetve egy tanéven belül 3,700 euró tandíjhoz nyújtott támogatás – az előbbiekhez hasonlóan, fele-fele arányban.

Igen ám, de ez a jelenleg érvényben lévő törvény egyszerűen kihagyta a külföldi ingázók gyerekeit, akiknek ez a gáláns támogatás nem jár. Meg is támadták persze a luxemburgi bíróságon, ahonnan visszapattanva, a luxembourgi székhelyű Európai Bírósághoz fordultak. Ez utóbbi döntése már megfellebbezhetetlen – el is meszelték a diákhitel törvényt rendesen (ismét az olvasóra legyen bízva, hogy szerinte megilleti-e azt a diákot ez a „mesés” összeg, aki esetleg soha életében nem járt Luxemburgban). Mivel azonban ez a döntés későn született, a 2013-2014-es tanévben semmi sem változott.

Idén ősztől azonban új formában, de a régivel hasonlatosan folytatódik a diáktámogatás, amely már megilleti az ingázók gyerekeit – feltéve, hogy a szülő legalább 5 éve dolgozik az országban. A kölcsön összege és visszafizetésének feltételei nem változnak. A maradék 6,500 eurónyi vissza nem térítendő hitel azonban a terv szerint 3 részből tevődik össze, ha a törvényhozás áldását adja. 2,000 euró minden egyetemistának jár. 2,000 eurót kapnak azok, akik külföldön tanulnak tovább – bár az egyenlőre nem világos, hogy például egy belga számára mi a külföld?! A fennmaradó 2,500 euró pedig a szülők keresetétől függ majd. Az előzetes kalkulációk szerint ezen legmagasabb összeget csak mintegy 10 % fog kapni. Ez persze ellentmond az eddigi gyakorlatnak, hiszen a „gyereket” függetleníteni kívánták a szülői pénzforrástól, mert voltak-vannak szép számmal, akik nem kívánják támogatni a házimunkától távolmaradó csemetéiket. Sántít a dolog ott is, hogy a 11 éve alakult – és egyébként jelentősen fejlődő – itteni egyetemet hogyan érinti az, hogy a vidéken élők, akiknek a fővárosban amúgy is albérletbe kell költözniük, nem választják-e inkább a nevesebb külföldi intézményeket.

A decemberben hivatalba lépett kormány évi 70 millió eurós spórolással számol az új törvény ratifikálásával, amellyel jelentősen csökkenne az eddigi 178 milliós kiadás.

Egyenlőre azonban csak a diák egyesület és egy szakszervezet tiltakozott, így a bevezetésig még hosszú az út.

Luxemburgi Oscar!

Nagy napra ébredt a kis ország, amely már hetek óta lázban ég. Még sosem fordult elő, hogy két luxemburgi film is eljutott volna az Oscar-éjszakáig. Pedig ez történt idén, ugyanis az Ernest & Célestine az animációs filmek kategóriájában, a Mr Hublot pedig az animációs rövidfilmek között került be a legjobb öt közé.

És amit szinte csak mindenki remélt, az ma éjszaka valósággá vált. A filmgyártásban ugyan nem ismeretlen nagyhercegség az első arany szobrocskát ünnepelheti Mr Hublot „személyében”.

Xavier Bettel miniszterelnök elsők között gratulált Laurent Witz és Alexandre Espigares teljesítményéhez, amellyel mától Luxemburg is felkerült a világ Oscar-térképére. A miniszterelnök közleményében azt is kiemelte, hogy ez a díj nem csak a rendezők, hanem a gyártó cég, és a tehetséges művészek és technikusok eredménye.

A teljes egészében Luxemburgban készült film egyik rendezője, a francia Witz Metzben tanult, mielőtt a miniállamban megalapította cégét, a Zeiltet. Rendezőtársa, Espigares a Luxembourg városi művészeti szakközépiskolában végezte tanulmányait.

A győztes rövidfilm közel háromnegyedét a Zeilt Production finanszírozta, míg a fennmaradó kb. 25 %-ot a francia Watt Frame. Mr Hublot-t támogatta a Film Fund Luxembourg is.

Xavier Bettel gratulált a másik finalistának is, amely ugyan alulmaradt a Jégvarázzsal szemben, de ahogyan a miniszterelnök mondta, óriási utat járt be Los Angelesig.

Bravó Luxemburg!

Karneváli hangulat

A 35. alkalommal megrendezett diekirchi karnevállal megkezdődött a luxemburgi farsangi szezon. A mintegy 3,5 órás felvonulás 2 km-en át hömpölyög a városközpont körül; a ragyogó „téli” napsütésben idén is több mint 20 ezer, többnyire maskarába öltözött látogató nagy élvezettel figyelte a menet 55 részvevőjét. Az ország valamennyi szegletéből érkező felvonulók nagyrészt az aktuális belpolitikai eseményekre hívják fel a figyelmet a traktorok vontatta kordéikon.

Noha gyorsan eltelik ez a pár óra, a klubok, egyesületek, szervezetek 8-10 hónapon át készülnek erre az országos eseményre. Az utánfutókon folyik a sör, szól a zene, és az út mentén állóknak is jut az 5 tonnányi ledobált szendvicsből, cukorkából, csokoládéból, és persze a híres itteni sörből.

A 6 eurós belépőjegyet helyi és környékbeli egyesületek árulják, mintegy 150 önkéntes szólítja meg az érkező tömegeket. A bevétel egy része őket illeti, ezzel gyarapítják a klubkasszát. A belépők egyben tombolaszelvények is, a nyeremények 50-400 euró között változnak. Karneváli zsűri díjazza a részvevők ötletességét is, erre 4,750 eurót fordítanak. A legjobb klub 600 eurós eredménnyel kezdheti a következő szezont.

A következő hetekben újabb helyszíneken folytatódik a színes kavalkád, de előbb elbúcsúzunk az idei téltől, amelyben – ez idáig – alig szállt a hőmérő higanyszála 0 fok alá, és havat sem igen láttak a hógolyózásra és ródlizásra kiéhezett gyerekek. A hamvazószerdát követő vasárnapon, március 9-én a dombtetőkön meggyújtják a fából készült kereszteket, amellyel szimbolikusan jelzik a legzordabb évszak végét.

Hogy tart-e azonban meglepetést még az idei tél, azt majd meglátjuk.

Nem mind arany, ami nem az

Sokaknak egy mesés ország jut eszébe Luxemburg hallatán, de már itt sem minden a régi. Nincs kolbászból a kerítés, nincs plussza az államháztartásnak, magas (7 % körüli) a munkanélküliség. Ez utóbbival kapcsolatban néhány aktuális információ álljon itt az érdeklődők számára.

A félmilliós országban, ahová naponta 170 ezer ingázó jön dolgozni, közel 20 ezren voltak munka nélkül januárban. A munkaerőpiac 389 ezer aktív dolgozót tart nyilván. Az állást keresők száma jelentősen emelkedett 2013. második félévében: 16,300 főről majd’ 20,000-re.

A luxemburgi állam évek óta támogatja a bajba jutott cégeket. A nagy sorbanállásnak szerencsére vége, e hónapban már „csak” 39 cég - 2,200 dolgozója - kap segítséget. A dolgozók fizetésének egy részét vállalja át az állam, képzésekhez ad jelentős összegeket. Ennek fejében a cégek garantálják az alkalmazottak biztonságát ezen időszakra.

Az egyébként 65 éves nyugdíj korhatár sem mindenki „privilégiuma”. A valóságban ennél korábban hagyják abba a munkát egyre többen. 57 éves kortól lehet kérni az elő-előnyugdíjazást, ami 60 éves korra alakul előnyugdíjjá. Ezen időszak alatt korlátozottan vállalhat munkát az ezt választó, és korlátlan kiegészítő jövedelemre csak 65 éves kora után számíthat bárki. Ha sikerül persze.

Az állammal kötött szerződése értelmében sok cég él még az elő-előnyugdíj adta lehetőséggel. Így lehetséges, hogy néhány hónap alatt 59,5 évről 58-ra esett vissza az átlag nyugdíj korhatár.

Legtöbben a kétkezi munkások közül választják a korai nyugállományba vonulást. Az iparban tevékenykedők 60 %-a érintett, 53 % az építőiparból kerül ki. A jól fizető állami munkahelyekről csak 23 % nem akarja kitölteni a tényleges idejét.

A statisztikák szerint az EU-ban az 55 – 59 éves korosztály 64 %-a aktív; Svédország magasan vezet 82 %-kal, míg Luxemburg 56 %-kal még nem az utolsó. Igaz, csak Szlovénia „előzi meg” e piciny országot, 48 %-kal.

Forrás: http://www.wort.lu/en/view/luxembourg-residents-retire-early-530dc3b2e4b0577c214a163e

Adolf, Adolf

Nem csodálkozom a mai bejelentésen; azon csodálkozom, hogy alig egy hete az ellenkezőjét jelentették be a hírekben. Nem is lennénk Luxemburgban, ha ez nem így lett volna. Hogy mi? Hát az!

Elkészült a Kék híd, pár napja le is aszfaltozták. Jöhetett volna a megnyitó most hétvégén, hogy végre lezárhassák az Adolfot, kezdődhessen a felújítás. De nem fog megkezdődni - mit gondolnak miért?

Kiderült, pünkt ma, egy héttel a lezárás előtt, hogy még nem lehet kezdeni a felújítást, mert még nem nézték át valamennyi tendert! Micsoda? És ezt 10 napja még nem tudták? Mármint azt, hogy a tendereztetésnek nem lesz addigra vége, ameddig, amikorra?

Mikor fogják lezárni az Adolfot, mikor nyílik a Kék? Senki sem tudja - azaz akkor, amikor a tendereztetés lezárul.

Ma, mint azt már olvashatták itt, kerékpáros felvonulás volt az Adolfon, mert a terveken nem gondoltak rájuk. A 200 kerekest a közlekedési miniszter is üdvözölte, és ígéretet tett arra, hogy végiggondolják javaslataikat. Három megoldás merült fel: a járda szélesítése, kerékpárhíd létesítése, kerékpársáv az Adolfon.

Éppen időben, hisz a tendereztetés még mindig folyik. Az idő meg el ...