Nem kacsa

Sok éves hagyomány, több ezer részvevő és mintegy 10,000 kacsa – ez röviden a Duck Race, amelyre szombaton került sor a fővárosban. A Petrusse-t visszaduzzasztva 15 órakor engedik ki a zsilipet, amely a csendes kis patakot néhány percre hömpölygő áramlássá változtatja. A többnyire sárga színű kis állat pedig igyekszik a cél felé (ezúttal nem Lengyelországba), egyensúlyozva, dacolva az elemekkel, a falevelekkel és harcolva egymással az alig száz méteres, de a plasztik állatkák számára maratont jelentő távval. Az erősek célba érnek, a gyengék elbuknak, partra vetődnek.

A megszámozott kis totyogókat interneten, az LCTO-nál és egyéb helyeken lehet „megvásárolni”, áruk 5 euró. A nyertes egy Citroën DS3-mal „mehet haza”, naná, hogy sárgával; a befolyó több tízezer eurónyi összeget jótékonysági célokra fordítják. Egy „kerekasztal” dönt évente a kedvezményezettekről.

A kellemes késő április sok gyereket és szülőt vonzott a mini golf pálya tőszomszédságába, ahol már déltől várta őket étel és ital.

Ha az olvasók között netán található kacsatulajdonos, az nyertesek mától itt láthatók: http://www.duckrace.lu/resultats-2014

Nem csak Luxemburgban

Közel két hét szünet után ismét Luxemburgi hírek, ezúttal rendhagyó módon, budapesti tudósítással. De ne higgye senki, hogy az alábbi információnak nincs köze Luxemburghoz. Hogyisne lenne, hiszen erről szól ez a blog.

Luxemburgban közel 150 bank és mintegy 3900 pénzügyi alap működik. Mint ismeretes, a GDP 75 %-át a szolgáltatások „termelik meg”, amelyekbe az előbbiek is jócskán bele tartoznak.

A Színház téren áll egy kis ház, amelynek falán néhány éve tábla jelezte, hogy benne több tucat cég volt található. Dolgozók nyilván nem, talán ha egy, aki valamennyiük levelezését kezeli. Van itt a városban több is ilyen, a blog olvasói bizonyára találkoztak már hasonlóval.

Úgy 10 napja a Podmaniczky utcában sétálva érdekes portálra lettem figyelmes az 57-es számú ház előtt. Megosztom mindenkivel a képeket, amelyek magukról beszélnek. A blog írása közben a Google-ön is gyorsan megtaláltam a vonatkozó információkat.

Jó számolást mindenkinek a tavaszi szünet után.

 

Bontják ...

Nem, nem a demokráciát, hanem a spórolás jegyében a Luxembourg - Arlon autópálya tucatnyi lámpaoszlopát, amellyel némi pénzt takarít meg az állam. A kandeláberek a MÉH-ben végzik; még a leszerelés megkezdését követően is tiltakozott az Autóklub, de ez már eső után köpönyeg.
Lebontották a francia határátkelőt is az ország déli részén átvezető autópálya mentén, az egykori ellenőrző pontnak hamarosan híre-hamva sem lesz. Pedig évekkel ezelőtt még itt fordult elő szinte naponta, hogy az autóst lassításra kényszerítve a francia egyenruhások bekukkantottak a gépkocsikba.
Hamarosan (valószínűleg ez sem luxemburgi eredetű szó) a jéemót is (JMO: Jean Monnet épület, ahol az Európai Bizottság fordítói dolgoznak) ledózerolják, már lassan 10 éve annak, hogy az új épület tervezéséhez Luxemburgba költözött egy magyar építész. A régi épület elvault, ázik, és, noch dazu, azbesztet is tartalmaz.

Megvan a Bommeleeër?

1984-86 között számos robbantás történt Luxemburgban. Noha az akciók emberéletet nem követeltek, az anyagi kár tetemes volt.

Az ügy hosszú időre, nota bene évtizedekre “feledésbe merült”, mígy egy évvel ezelőtt egy Gaston Vogel nevű ügyvéd kezdeményezésére megkezdődött az akták leporolása. Az  “Affär Bommeleeër” néven ismertté vált eljárásban a tanúk padjára sorra invitáltak egykori közrendőröket, mai magasrangú tiszteket, minisztereket és miniszterelnököket, és vallomást tettek a nagyhercegi család tagjai is.

Az "áldozatok" között volt fővárosi uszoda, magasfeszültségű távvezeték, antennatorony és még sok más, azonban a tettes(ek)nek nyoma veszett.

2014. április 6-án kora délután azonban megoldódott az évtizedes rejtély. A Bommeleeër – álruhában vagy sem – kimerészkedett a főváros idei első bolhapiacára, ahol a “Luxemburgi hírek” szemfüles fotósának sikerült lencsevégre kapnia őt.

Az ítéletre még jó darabig várni kell, azonban valószínű, hogy a tettes hetekig viszketni fog a piacon összeszedett bolháktól.