Diáknak lenni Luxemburgban

Nem a kormányváltás az oka, de 2014. őszétől megváltozik az egyetemisták támogatása Luxemburgban, ha azt a parlament is jóváhagyja. „Nekem legyen mondva” – mondaná odahaza bármelyik egyemista, noha az új rendszer nem mindenkinek kedvez.

Lássuk, hogy mi vezetett a változáshoz, hogyan is alakult az elmúlt néhány év.

2010. nyaráig valamennyi tanuló gyerek után járt a családi pótlék (születéstől a tanulmányok befejezéséig). Egy gyerek után valamivel több, mint 200 euró, több csemete esetén ez növekedett. Ez a támogatás azonban nem csak az országban állandó lakhellyel rendelkezőket érintette, hanem a naponta ingázó 170 ezer külföldit, akik a nagyhercegségben fizették jövedelemadójukat és járulékaikat (hogy igazságos volt-e a rendszer, azt bízzuk az olvasóra).

Három és fél esztendeje komoly reform következett be. A családi pótlék azóta csak a középiskolai tanulmányok végéig illeti a szülőket, az egyetemre jelentkezők ennél sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek. Talán a máig kísértő múlt is közrejátszott, de a törvényalkotók 2010. nyarán úgy határoztak, hogy a felsőoktatási támogatás a diáknak jár, azt az ő bankszámlájára utalják.

Jelenleg egy egyetemista évi 6,500 eurónyi diákhitelre jogosult, amelynek fix 2 %-os kamatát az állam szavatolja, és amelyet a végzést követő két év után 10 év alatt kell visszafizetni. Valamennyi diákot megillet évi 6,500 euró vissza nem térítendő támogatás is, illetve egy tanéven belül 3,700 euró tandíjhoz nyújtott támogatás – az előbbiekhez hasonlóan, fele-fele arányban.

Igen ám, de ez a jelenleg érvényben lévő törvény egyszerűen kihagyta a külföldi ingázók gyerekeit, akiknek ez a gáláns támogatás nem jár. Meg is támadták persze a luxemburgi bíróságon, ahonnan visszapattanva, a luxembourgi székhelyű Európai Bírósághoz fordultak. Ez utóbbi döntése már megfellebbezhetetlen – el is meszelték a diákhitel törvényt rendesen (ismét az olvasóra legyen bízva, hogy szerinte megilleti-e azt a diákot ez a „mesés” összeg, aki esetleg soha életében nem járt Luxemburgban). Mivel azonban ez a döntés későn született, a 2013-2014-es tanévben semmi sem változott.

Idén ősztől azonban új formában, de a régivel hasonlatosan folytatódik a diáktámogatás, amely már megilleti az ingázók gyerekeit – feltéve, hogy a szülő legalább 5 éve dolgozik az országban. A kölcsön összege és visszafizetésének feltételei nem változnak. A maradék 6,500 eurónyi vissza nem térítendő hitel azonban a terv szerint 3 részből tevődik össze, ha a törvényhozás áldását adja. 2,000 euró minden egyetemistának jár. 2,000 eurót kapnak azok, akik külföldön tanulnak tovább – bár az egyenlőre nem világos, hogy például egy belga számára mi a külföld?! A fennmaradó 2,500 euró pedig a szülők keresetétől függ majd. Az előzetes kalkulációk szerint ezen legmagasabb összeget csak mintegy 10 % fog kapni. Ez persze ellentmond az eddigi gyakorlatnak, hiszen a „gyereket” függetleníteni kívánták a szülői pénzforrástól, mert voltak-vannak szép számmal, akik nem kívánják támogatni a házimunkától távolmaradó csemetéiket. Sántít a dolog ott is, hogy a 11 éve alakult – és egyébként jelentősen fejlődő – itteni egyetemet hogyan érinti az, hogy a vidéken élők, akiknek a fővárosban amúgy is albérletbe kell költözniük, nem választják-e inkább a nevesebb külföldi intézményeket.

A decemberben hivatalba lépett kormány évi 70 millió eurós spórolással számol az új törvény ratifikálásával, amellyel jelentősen csökkenne az eddigi 178 milliós kiadás.

Egyenlőre azonban csak a diák egyesület és egy szakszervezet tiltakozott, így a bevezetésig még hosszú az út.