A kormány spórolása kihat a tanárokra is, akiknek – nem először – nem
tetszenek a változások. A professzoroknak nevezett középiskolai tanárok „harcba
szállnak” az új intézkedésekkel.
A mintegy 6,000 euróval kezdő, és 10,000 körüli fizetéssel nyugdíjba vonuló
gimnáziumi, és a valamivel kevesebbet kereső többi tanárnak nem tetszik az új
rendszer. Pedig nem kevéssé vannak elkényeztetve – nem csak magyarországi
tanártársaikhoz viszonyítva.
A 45 és 55 éves oktatók a jelenlegi rendszer szerint 1, illetve 2 órával
kevesebbet taníthatnak hetente, és az kieső órákra is kapják fizetésüket. Ennek
megreformálása a 4 hónapja regnáló kormány egyik első számú oktatásügyi feladata.
Mivel az idei költségvetés már a korábbi 300 új tanárral szemben csak 150 kezdő
felvételével számol, így nyilvánvaló, hogy a mai állománynak többet kell
dolgoznia az egyre növekvő béréért.
A Tanárok Országos Szövetsége ellenzi a reformokat, mondván azok
feláldozzák a színvonalat a spórolás oltárán. Nemtetszésüket fejezik ki a
felett is, hogy az új oktatási miniszter egy egyszerűsített értékelési rendszer
bevezetését is bejelentette.
Éppen ideje „megleckéztetni” a professzorokat és tanártársaikat, akiknek
nem csak 3 és fél hónap fizetett szabadság jár, de többségük nem „ismeri” a
korrepetálás fogalmát, és a tanári értekezleteket sem munkaidőn túl, hanem a
tanítási órák elmaradásával tartják.
Persze ettől továbbra is vonzó a tanári pálya Luxemburgban, ahol az állami
alkalmazottak nyugdíja is több mint biztos megélhetést biztosít.
